2011. január 7., péntek
2010. szeptember 16., csütörtök
Hajdú-Bihari Napló 2010. szeptember 16. csütörtök
Megalakult a Trianon Társaság tagszervezete
DEBRECEN. Az elmúlt hét szombatján 16 alapító és 4 vezetőségi taggal megalakult a Trianon Társaság helyi tagszervezete a Református Gimnázium Kálvin termében. Elnöknek dr. Parajdiné Losonczi Évát, a Tóth Árpád Gimnázium magyar-olasz-latin szakos tanárát, alelnöknek dr. Soós Árpád nyugállományú történelem szakos gimnáziumi tanárt választották meg.
A társaság tagszervezetébe belépésre jelentkezni minden hónap utolsó szerdáján délután 5 és 6 óra között lehet. A Tagdíj nyugdíjasoknak egy évre ezer forint, felnőtteknek pedig 1600 forint.
2010. június 27., vasárnap
Arany János: Szent László
Legenda
Monda Lajos a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely.
Kél Budáról Laczfi Endre,
Veszi útját Nagy-Váradnak;
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog,
Messzefénylik a sok fegyver,
Messzedöng a föld alattok.
Hallja László a templomban
Körösvíznek partja mellett;
Visszatér szemébe a fény,
Kebelébe a lehellet;
Koporsója kőfedelét
Nyomja szinte három század:
Ideje már egy kevéssé
Szellőztetni a szűk házat.
Köti kardját tűszöjére
S fogja a nagy csatabárdot,
Mellyel egykor napkeleten
A pogánynak annyit ártott;
Félrebillent koronáját
Halántékin igazítja;
- Éjféltájban lehetett már -
A vasajtót feltaszítja.
És megindul, ki a térre;
És irányát vészi jobbra,
Hol magasan felsötétlik
Ércbül öntött lovagszobra;
Távolról megérzi a mén,
Tombol, nyerít, úgy köszönti:
Megrázkódik a nagy ércló
S érclovagját földre dönti.
Harci vágytól féke habzik,
Kapál, nyihog, lángot fúvall;
László a nyeregbe zörren
S jelt ad éles sarkantyúval;
Messze a magas talapról,
A kőlábról messze szöktet;
Hegyen-völgyön viszi a ló
A már rég elköltözöttet.
Egy ugrás a Kalvária
És kilenc a Királyhágó;
Hallja körme csattogását
A vad székely és a csángó:
Ám a lovat és lovagját
Élő ember nem láthatja,
Csodálatos! - de csodákat
Szül az Isten akaratja. -
Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Laczfi;
Nem hiányzott a székely szív,
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár - több mint polyva,
Vagy mint a puszták fövénye -
Sivalkodik, nyilát szórja,
Besötétül a nap fénye.
Már a székely alig győzi,
Már veszélyben a nagy zászló,
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán, ví a székely,
Megszorítva, nem megtörve...
Most a bércen láthatatlan
Csattog a nagy ércló körme.
"Ide, ide jó vitézek!"
Gyüjti népét Laczfi Endre:
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende;
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül;
Sok megállván mint egy bálvány,
Leragad a félelemtül.
Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány;
Sok ki nem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány.
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
(Nehéz sebben vére elfoly)
Életét meg nem válthatja.
Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít;
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt.
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket.
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet.
Hogy elértek Nagy-Váraddá,
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj,
Laczfi lévén keresztapja.
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet:
"Nem a székely, nem is Laczfi,
Kit Isten soká megtartson;
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg,
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél.
Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő, felséges;
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.
Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek;
Koronája napsugárból,
Oly tündöklő, oly világos! -"
Monda a nép: az Szent-László,
És a Szűz, a Boldogságos.
S az öreg tatár beszédét,
Noha kétség nincs felőle;
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sirboltban
Lászlót hiába kereste;
Negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste.
(1853 szept. 19)
Monda Lajos a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely.
Kél Budáról Laczfi Endre,
Veszi útját Nagy-Váradnak;
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog,
Messzefénylik a sok fegyver,
Messzedöng a föld alattok.
Hallja László a templomban
Körösvíznek partja mellett;
Visszatér szemébe a fény,
Kebelébe a lehellet;
Koporsója kőfedelét
Nyomja szinte három század:
Ideje már egy kevéssé
Szellőztetni a szűk házat.
Köti kardját tűszöjére
S fogja a nagy csatabárdot,
Mellyel egykor napkeleten
A pogánynak annyit ártott;
Félrebillent koronáját
Halántékin igazítja;
- Éjféltájban lehetett már -
A vasajtót feltaszítja.
És megindul, ki a térre;
És irányát vészi jobbra,
Hol magasan felsötétlik
Ércbül öntött lovagszobra;
Távolról megérzi a mén,
Tombol, nyerít, úgy köszönti:
Megrázkódik a nagy ércló
S érclovagját földre dönti.
Harci vágytól féke habzik,
Kapál, nyihog, lángot fúvall;
László a nyeregbe zörren
S jelt ad éles sarkantyúval;
Messze a magas talapról,
A kőlábról messze szöktet;
Hegyen-völgyön viszi a ló
A már rég elköltözöttet.
Egy ugrás a Kalvária
És kilenc a Királyhágó;
Hallja körme csattogását
A vad székely és a csángó:
Ám a lovat és lovagját
Élő ember nem láthatja,
Csodálatos! - de csodákat
Szül az Isten akaratja. -
Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Laczfi;
Nem hiányzott a székely szív,
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár - több mint polyva,
Vagy mint a puszták fövénye -
Sivalkodik, nyilát szórja,
Besötétül a nap fénye.
Már a székely alig győzi,
Már veszélyben a nagy zászló,
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán, ví a székely,
Megszorítva, nem megtörve...
Most a bércen láthatatlan
Csattog a nagy ércló körme.
"Ide, ide jó vitézek!"
Gyüjti népét Laczfi Endre:
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende;
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül;
Sok megállván mint egy bálvány,
Leragad a félelemtül.
Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány;
Sok ki nem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány.
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
(Nehéz sebben vére elfoly)
Életét meg nem válthatja.
Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít;
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt.
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket.
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet.
Hogy elértek Nagy-Váraddá,
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj,
Laczfi lévén keresztapja.
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet:
"Nem a székely, nem is Laczfi,
Kit Isten soká megtartson;
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg,
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél.
Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő, felséges;
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.
Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek;
Koronája napsugárból,
Oly tündöklő, oly világos! -"
Monda a nép: az Szent-László,
És a Szűz, a Boldogságos.
S az öreg tatár beszédét,
Noha kétség nincs felőle;
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sirboltban
Lászlót hiába kereste;
Negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste.
(1853 szept. 19)
2010. május 31., hétfő
Kommentár nélkül -Trianon emlékére.
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
2010. április 14., szerda
A Csenki kórus repertoárja
Bartók Béla:
Kodály Zoltán:
J. Brahms: Bűvös éj
J. Dowland: Drága perc
Farkas Ferenc: Baranyai lakodalmas
D. Frederici: Baráti kör
Grabócz Miklós: Kell a játék, vidámság
G. Gastoldi: Csónakos ének
H. Keller: Salutatio
Lendvai Kamillo: Dal a köztársáságról
J. B. Lully:
Mező Imre: Dózsa kantáta
T. Morley: April is in my mistress' face
Manovlov: Aratók dala (bolgár népdal)
Ligeti: Cantata
Mozart: Ave verum corpus natum
Mehul-Székely: Köztársaság dala
Monteverdi:
G. D. Pitoni: CL. zsoltár
Palestrina:
Scarlatti: Exultate deo
J. P. Sweelinck: Psalme CXXXIV
Vikár Sándor: Megy a juhász szamáron
Várnai P.: Munkások (József A. verse)
Vikár Sándor: Megöltek egy legényt
L. Viadana:
Dr. Gyöngy Béla összeállítása
- Cantana Profana
- Négy magyar népdal:
- Dal
- Bujdosó
- A rab
- Az eladó lány
- Bolyongás
- Bánat
- Tavasz
- Csújogató
- Négy szlovák dal
- Mihálynapi köszöntő
Kodály Zoltán:
- Psalmus Hungaricus
- Székely fonó
- Székely keserves
- Este
- Esti dal
- Molnár Anna
- Új esztendőt köszöntő
- Mátrai képek
- Öregek
- 150. genfi zsoltár
- Liszt Ferenchez
- Jézus és a kufárok
- Cantata (részletek)
- Hajnal kél
- Két karácsonyi korál
- Macskazene
- Tavaszi ének
- Fantázia
J. Brahms: Bűvös éj
J. Dowland: Drága perc
Farkas Ferenc: Baranyai lakodalmas
D. Frederici: Baráti kör
Grabócz Miklós: Kell a játék, vidámság
G. Gastoldi: Csónakos ének
H. Keller: Salutatio
Lendvai Kamillo: Dal a köztársáságról
J. B. Lully:
- Exultate iusti
- Táncdal
Mező Imre: Dózsa kantáta
T. Morley: April is in my mistress' face
Manovlov: Aratók dala (bolgár népdal)
Ligeti: Cantata
Mozart: Ave verum corpus natum
Mehul-Székely: Köztársaság dala
Monteverdi:
- Két madrigál: Én szívem, Óh csupa kín és bánat
- A hajnalOttó Ferenc: Istenes ének
- Jubilate deo
- Babilonnak vizei mellett
G. D. Pitoni: CL. zsoltár
Palestrina:
- Missa lauda Sion (egész mise)
- Motetták
- Tavaszi hajnal
- Sanctus
- In monte olivetio
Scarlatti: Exultate deo
J. P. Sweelinck: Psalme CXXXIV
Vikár Sándor: Megy a juhász szamáron
Várnai P.: Munkások (József A. verse)
Vikár Sándor: Megöltek egy legényt
L. Viadana:
- Örvendező zsoltár
- Exultate iusti
- Wenn ich morgens früh aufstehe
- Die Nachtigall
- Cherubini: Bűvös ének
- Körtánc
- Telemann: Nevető kánon
- Táncoljunk vígan
- Mozart: A kedveshez
- Salieri: Éljen
- C. Boller: Agonie
- Les saisons a la Sagne
- Dourante: Osanne (női kar)
- Paul Arma: Il fait Feter le Gei Printemps
- Anj Counj
- Rouget de l. Isle-Kodály: La Marseillaise
- Fáj a szívem
- Guzlica szónál
- Az októberi forradalom dalai
- Lefelé a Volgán
- Copososv: Ah Szamara gorodok
- Dunajevszkij: Fut a sok út
- Daygeter: Internationale
- Glier: A pétervári utcán
- Muszorgszkij: Joshua
- Saminszky: Ani Hadal
- Matei Socor: Román népdalok
- M. Bracu: Foie verde de mohor
- J. G. Cucu: Haz de necaz
- Cocosiu: Loc in Rai
Dr. Gyöngy Béla összeállítása
2010. április 9., péntek
VÁLASZTÁSOK UTÁN
Jelszóváltás a Nagykörúton
Egy nappal a választás
után. A. és B. találkoznak a Körúton. A következő párbeszéd fejlődik ki
közöttük:
A.: - Állj, most gondold meg, hogy kire szavazol. Szervusz.
Barátság.
B.: - Szabadság. Békesség. Magyart a magyarnak, a magyartól,
a magyar által, a magyarért. Csak az magyar, aki magyar, ki nem magyar, sosem
magyar. Éljen Kossuth Lajos. Ide tedd a keresztet! (Kezet fognak.)
A.: - Ezt mondom én is, öregem. Mert a nemzeti érzés nem
reakció.
B.: - Arról szó sincs. Megiszunk egy pohár bort, öregem?
A.: - Hogyne. Egy pohár bort, egy pohár búzát, egy pohár
békességet. Éljen a Nemzeti Parasztpárt. Négyes lista magyar lista, a többi
mind cucilista. Szavazz hát a kettesre, szép az élet kettesbe. Éljen Komnenov
Pál.
B.: - Pincér, egy hoszzúlépést. Minél hosszabb a lépés,
annál nagyobb a Haladás. Éljen Zsolt és Peyer, a Zwiebel mit Eier. Ide tedd a keresztet!
(Koccintanak.)
A.: Nézd öregem, én azt mondom, csak egy a fontos: Isten,
család, haza, jólét, rend, függetlenség, biztonság, hűség, béke, barátság. A
többi mind smafu. Vesd reményed Implomba, s gyere velem templomba. Te katolikus
vagy?
B.: - Igen.
A.: - Akkor szavazz a Katolikus Női Táborra. Retyezát és
Hargita, éljen Schlachta Margitka. Barankovics, kuss, nem katólikus. Ne hagyd
magad, magyar. Prosit!
B.: - Örülök, hogy egyet értünk. Minden magyar egyet akar,
három a magyar igazság. Mi címfestők juszt is a Jusztusra szavazunk. Egyébként
hogy vagy?
A.: - Hogy vagyok, hogy leszek, és hogy maradok, azt Zsolt
Bélának köszönhetem. Ő harcol a kisemberekért, és én csak százhatvan vagyok,
cipő nélkül. Peyer és a Zsolt, ez a legjobb bolt. Magyar kereskedő, szavazz
Zsolt Bélára, mert a kilences lista a legnagyobb ellenzéki párt. Éljen
Pfeiffer.
B.: - Világos, ezt tudja minden kaoszista, egyes lista
kommunista, éljen Ligeti, mert ide nézz öregem…
A.: - Nem nézek sehova. Én a jövőbe nézek, ezért teszem a
hármas kockába a keresztet. Mert miről van szó?
B.: - Rólatok van szó! Magyar ifjú, magyar anya, piros
fedél, fehér tanya. Piros, fehér, zöld, London magyar föld. Elégedetlen vagy?
A.: - Igen.
B.: - Akkor szavazz a nyolcasra. Békét akarsz?
A.: - Akkor tedd meg a hármast. Tiszta levegőt akarsz a
magyar közéletbe? Békét a parasztnak? Azt akarod, hogy Magyarország a magyaroké
legyen, és ne legyen rifkabiloké? Akkor add át a papírhulladékot a
házmesternek, és bakfis-melltartót viselj, mert ez a magyar mell tartója.
B.: - Várj, jegyzem. Van egy ceruzád?
A.: - Nincs. Mert a ceruza is fegyver, és nekem nincs
fegyverviselési engedélyem. Most mire gondolsz?
B.: - Most a gyerekeimre gondolok.
A.: - Ha a gyerekeidre gondolsz, akkor a hármas lista. Ha
hazagondolsz, az hatos lista. Ha a jövődre gondolsz, akkor a kettes lista.
Hetes lista, nyolcas lista, ettől lesz az ember pista. Fizetünk?
B.: - Nem. Fizessenek a gazdagok!
A. és B. (felkelnek és
békésen elindulnak a magyar fejlődés útján, arccal a vasút felé).
Gádor Béla
2010. április 4., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)