"DEBRECENI HITVALLÁSOK" /1956-'68/ c. verskötetemből nehány vers:

REMÉNYTELENÜL...

Szomorúan csillog a sár

Sötét'lilán ragyog reám

És csak esik, csurog, csepeg.

Napjaink meg telnek-múlnak,

Szörnyűséges szomorúak:

MÚLATJUK a homokórát.

El is felejtjük ma'holnap

Hogy nézel ki felkelő Nap,

Kint a szabad'ég alatt.

Szűkös tégla'börtönökbe

Különít egy jobb időre

Ez a síkos időjárás.

Szeretnénk pedig szárnylni,

De nem lehet:

„Nem lehet, mert könyörtelen
Elhatárol nagy keményen
Embervoltunk: Időnk-terünk.

Egyet lehet csak unásig:
Várni, tűrni MÁS világig,
Hol nem lesz sár: tér és idő.

Egykedvűen ragyog a sár...
Kékes gyöngyben gyöngyöznek már
Járdák, utak és ereszek.”
/’56 őszén/

POST’FINALE

Ki szelet gyűjt, vihart arat:
Nagy ejtésű szárnyakat kap
Hullani.

A vér piros, a tűz piros:
Vigyázzatok, ne játszatok
— Közmondás.

Kicsi tüzek, pici füstök!
Semmi-ködöknek örülök
Dacolva.

Éjféltájon hold’fehér SZEM!
Túlfeszített idegemmel
Ámulok.

Kopott’képű deklasszáltak;
Krisztus’jóság példatárak,
Kegyelem.

Ingyen kaptuk ingyért adjuk:
Csodát láttunk, hát fakasztunk
Másoknak.


OKTALANSÁGOK

Csodálatos minden ember
Ha felszítja szerelemmel
—csipkebokor lángnyelvekkel—
E hamuzó világot.

BARNA SORSOM

Liliomszál hattyúnyaka,
F*e*h*é*r*s*z*i*r*m*ú álma
Kristálytisztán ring a tópart
Avar*illatába’

Fel-felröppen s hull a levél
Néma’fényű tóra,
Zajos a csönd, dalol a táj
Méla parlandóba’

Ember’mentes, zörejtelen
Bús akkordja barna,
Én érzem csak (más nem hallja)
Bánat’folyóm zúgja.

Ezüst*könnyem: könnyű vérem
Hull ’’... ,, a l”i”l”i”o”m”r”a
Barna sorsom, ember’arcom
Visszahull a porba.

VERS
Ha a világ nagyon sújt,
Versbe’ lelek egyensúlyt.

AZ ÍRÁS ÖRÖMEI
Írni, sírni egyre’megy:
Nem bírod a feszültséget.
S hátha meghallgatnak —vígasztalom magam;
Hátha kinevetnek s tovább feszítenek
Egésze a keresztig:
Végkimerülésig.

VÉLETLEN SZERENCSE

Életem a nagy SIKERTŐL,
A lelkem csak tőlem függ;
Testem: szerencsés véletlen,
Biztosunk: a halálunk.


VAN-talan Világom

1./ MA-költőkhöz/
MA-ütközött zúzott fejjel
Gondolom, hogy
Nem burjánzik
—miként az a Ma’költőknél—
Rákos folyamattá dalom.

2./hallgatózom/
Bogár*néző szemeimmel
Csellózok egy csöpp semmivel,
S tömör csöndből kimozdulnak
Gyanta’fényes földrögök.

3. /”CSÁSZ!”/
Ég és Föld közt őgyelegtem,
Se itt, se ott nem kellettem,
Szőke idő káoszába
Bánat*rögöt illesztettem.
És VAN-talan világomat
VÉR*parazsak gyújtották föl
A vérszegény türelem’rét
F,e,h,é,r,s,z,a,g,ú fövenyén.

4./k-INRI-m játszma/
Élni —ez az álmok-álma—
Írni —ez a netovábbja.
E két eszmét köll kiírni
Mielőtt még jő a k-INRI.

CSENDÉLET...majonézzel

A Napkorong hüllő*szeme
—penészgombás citromszelet—
Tréflit evett...
S hánykódik egy t*e*j*b*e*g*r*i*z*e*s égboltközeg
Fehérnyelvű f”ü”r”t”j”e”i”n