Eufrozinia Kersznovszkaja: Az 58-as paragrafus alapján...







Oroszból fordította : Krivanics Igor és Krivanics Ildikó.



Essen ki a szeme annak, ki a múltat megtagadja. Ha pedig elfelejti -  ne lásson többé napvilágot.
Emlékezésem azoknak ajánlom, akiknek nem adatott meg, hogy e dolgokat elbeszélhessék.
Bűnöző - egy rossz ember, bűnöző csoport - néhány rossz ember, maffiózó csoport - sok jól szervezett rossz ember.
És hogy nevezik azt az államot, amelyik saját állampolgárai ellen hajt végre bűncselekményeket?

Aligha lehetne számára nevet találni, ennek ellenére létezett egy ilyen állam, és nem csak létezett, hanem aktívan hajtott végre bűncselekményeket saját polgárai ellen.
A világ legnagyobb országa egyben a világ legnagyobb bűnözője is volt.
Gondolom, szükségtelen a nevén említeni, mert a holtakról vagy jót, vagy semmit.
Szégyen nézni, ahogy hat-tíz fegyveres fiatalember vezet kutyákkal tucatnyi félholt, kimerült nőt!





Azért szégyen, mert valahol a fronton ugyanilyen katonák a testükkel védték a hazát.






Minden bűncselekményt büntetni kell. A bűnözőt e kell fogni, rács mögé dugni, a bűnöző csoportot lefegyverezni, a maffiát leleplezni. De mi a teendő az állammal? Semmi. Egy ilyen állam a bűneivel saját magát bünteti. Őt már nem kell elfogni, rács mögé dugni, ő, mint egy rothadó gyümölcs sejtjei, megtámadja a szomszéd sejtet, és ez addig tart, míg az egész gyümölcs széthullik rohadó darabokra.
Az állam, mely bűnöket mert elkövetni polgárai ellen, a saját hóhérjává vált. Az utóbbi időben sokak beszélnek a személyi kultuszról. Nem, nem és nem! Ez csak egy ok, hogy az állam bűneit rákenjük konkrét személyekre. Nem így volt. Sem egy ember, sem egy személyiség nem tud helytállni egy jól szervezett rendszer ellen, és pláne, hogy egy ember nem tud egy rendszert kordában tartani. Épp ezért nem lehet a bűnöket rákenni Ivanovra, Petrovra, Szidorovra. Mert ezekben a bűnökben a mi hibánk is benne van, az engedelmességünk, a hallgatásunk, a félelmünk és rettegésünk. Mi vagyunk a hibásak azért, ami velünk történt a múltban, és ami velünk történik a jelenben. Saját magunkat büntetjük.




Amikor a konyháról kihordták a moslékot, egy csapat pária figyelt meredten, vigyázzban állva. Lehettek vagy tizenöten.  Az elsők között volt Nyikolaj Nyikolajevics Kolcsanov professzor, amúgy egy igazi nagy egyéniség, aki beszédeivel képes volt elbűvölni és magával ragadni bármilyen hallgatóságot.
Alighogy elmentek a "konyhai emberek", ez a sok éhes, eszét vesztett ember rávetette magát a moslékos gödörre, és egymást lökdösve kaparták ki kezükkel a halpikkelyt, hólyagot, a halak beleit és tömték a szájukba.

A továbbiakban nem erről lesz szó. A továbbiakban arról a bűnelkövetési mechanizmusról lesz szó, amely arra hivatott, hogy eltapossa az ember egyéniségét, hogy a tömeg nyüzsgő részévé változtassa, amely kiírt bármilyen másképp gondolkodást az emberből. Szó lesz a "Gulag"-ról.
Furcsa, de az állam-bűnözőnek létezett saját alkotmánya, saját polgári és büntető törvénykönyve. És ez itt a legnagyobb paradox: ezek az iratok amelyek az ember és a jogai védelmét szolgálták, az ember ellen lettek fordítva. Szó szerint, a bűnelkövetés legnagyobb fegyvere a törvény, pontosabban a BTK, és még pontosabban egyetlen paragrafus lett, és itt még csak véletlenül sem említik azt a szót, hogy politika, annak ellenére, hogy akit eme paragrafus alapján ítéltek el, mind politikai elítélt volt.

Szovjet Büntető Törvénykönyv 58. §  1926.


Istenem! Ez V.L. volt! De mennyire nem hasonlított arra a fiatal, karcsú, gyönyörű nőre, amilyennek emlékeimben megmaradt.
Az arcán barna foltok, sovány, görcsös végtagok, előreálló kar, amelyre szorosan idomult egy atléta és egy alsó.
Legjobban azon csodálkoztam, hogy egy barakkban férfiak, és nők is voltak...


Megdöbbentő, de éppen egy BTK paragrafus adott erőt az államnak a sokéves elnyomó tevékenységéhez, a bűncselekmények elkövetéséhez. Eme paragrafus "dicséretéhez" csak a nagy költőket lehet idézni, amilyen jelzőkkel a nagy "Anya-Oroszországot" illették anno, akár a nagy orosz költők Turgenyev, vagy Nyekraszov: nagy, hatalmas, gyümölcsöző, szerteágazó, sokoldalú, a "mindent maga alá söprő" ötvennyolcadik, az egész világot kimerítő, de nem konkrétan a bekezdései fogalmazásában, hanem a dialektikus és széles felmondásában.
Egyszerűen nem létezett olyan cselekedet, gondolat, tevékenység vagy tétlenség az ég alatt, amelyet nem lehetett volna büntetni az ötvennyolcas paragrafus által.
Tulajdonképpen olyan lehetetlen volt ezt a paragrafust megfogalmazni, mint amilyen könnyen lehetett értelmezni.

Reggel mindenkinek fel kellett sorakozni. MINDENKINEK! Még aki éjszaka meghalt, annak is kötelező volt a létszámolvasás.



Az 58-as bekezdéseiben nem szerepeltek politikai bűncselekmények, és le sem volt írva sehol, hogy ez a paragrafus "politikai". Tehát: a rend elleni és a köztörvényes bűncselekményekkel együtt ez úgy szerepelt mint "állam elleni bűncselekmények". Tehát a BTK azzal kezdődik, hogy megtagadja a politikai nézetkülönbség létezését, és csak a köztörvényes bűnözést ismeri el saját körében.
Az 58-as tizennégy bekezdésből állt.

58. § (1)


Az első bekezdésből megtudjuk, hogy ellenforradalominak minősítenek milyen olyan cselekvést (vagy a BTK 6. §-a szerint nem cselekvést (tétlenséget)) amely a hatalom gyengítésére irányul. Ha szélesebben értelmezzük: ha éhezés vagy kimerültség miatt megtagadtad a lágerben a munkát - ez a hatalom gyengítése, kivégzéssel büntetendő, (pld. parancsmegtagadás a háború idején.)
1934-től amikor vissza lett adva a "haza" fogalom, ide lettek beiktatva a hazaárulással kapcsolatos 1-a, 1-b, 1-v, 1-g albekezdések. Ezeknek értelmében a haza katonai hatalma gyengítése halállal büntetendő (1-b), és csak enyhítő körülményekkel és csak polgári személyeknek 10 év láger (1-a). Tehát, ha értelmezzük: katonáink fogságba esnek (katonai hatalom gyengülése), ezért tíz évet kaphatta, ez humánus volt, de a Sztálini kódex szerint, hazatérésük után őket ki kellett végezni. E paragrafus bővített értelmezése még a BTK 19 § által történt, - tehát a "bűncselekmény szándéka." Tehát: még ha nem is következett be árulás, vagy "bűncselekmény", de ha a nyomozó szerint fönnállt ez a szándék, ez elég volt ahhoz, hogy a gyanúsított a legnagyobb kiszabható ítéletet kapja. Persze a 19-es javasolja a büntetést nem a "szándék" szerint, hanem ha megtörtént a bűncselekményre való "fölkészülés", de viszont a "fölkészülést" is lehet "szándéknak" minősíteni eme paragrafus szerint. És ebből kifolyólag "a felkészülés egyenlő a bűncselekménnyel". tehát: tulajdonképpen nincsen megkülönböztetve a szándék magától a bűncselekménytől, és ebben múlja fölül a szovjet törvényhozás a burzsoázia (kapitalista) törvényhozást.



58. § (2)


A második bekezdés a fegyveres felkelésről, hatalom elfoglalásáról központon vagy vidéken, és az Unió részének leválásáról (erőszakos) szól. 10-25 év kivégzéssel büntetendő szélesebben (mint ahogy nem lehetett megfogalmazni a paragrafusban, de a forradalmi szemlélet szerint: ide tartozik minden törekvés valamelyik köztársaság részéről a függetlenségre, az Unióból való kiválására. Az "erőszakos" úgy van elítélve, hogy nem lehet konkrétan értelmezni, ki ellen "erőszakos". Pld. ha egy köztársaság teljes lakossága az Unióból való kiválásról dönt, de ha Moszkvában ezt nem akarják, ez már erőszakos cselekménynek, "leválásnak" minősül. Tehát: minden észt, litván, lett, ukrán, és turkesztáni nacionalista élharcos 10-25 évet kaphat automatikusan.
Végtelen alkalmazási távlatokat biztosított még a BTK 16. § - "analógia szerint". Ez azt jelenti, ha valamilyen cselekmény nem volt elítélendő a többi paragrafus által, a bíró szándék szerint erre paragrafus alá kreálhatott ítéletet "analógia szerint.".

58. § (3)

Harmadik bekezdés - "...bármilyen segédkezés egy olyan államnak, amely hadban áll az SZU-val." Ez a bekezdés bármely olyan állampolgárt elítélhetett, amely megszállás alatt volt, mindegy, hogy mit tett: javította-e egy német csizmatalpát, eladott neki egy csomag zöldséget, vagy javította a harci morálját azzal, hogy táncolt vele, vagy esetleg eltöltött vele egy éjszakát.
Nem mindenkit ítéltek el eme bekezdés által (a rengeteg megszállott terület miatt), de bármikor bárkit elítélhettek volna!

58. § (4)

A negyedik bekezdés a nemzetközi burzsoázia segítéséért büntetett. Mi tartozhat ide? A forradalmi lelkiismeret szerint azok az emigránsok, akik 1920 előtt hagyták el az országot és akiket negyed század múlva ott talált a Szovjet Hadsereg (1944-45), az 58 § (4) szerint tíz év börtönt vagy kivégzést kaphattak. Tehát mit tettek annyi időn át külföldön, ha nem a nemzetközi burzsoáziát segítették? De a hazai üldözött zeneszerzők példáján láthatjuk, hogy ezt belülről is meg lehetett tenni.) És segédkeztek még az ESR-ek (szociál forradalmárok), mensevikek, (az akkori politikai ellenzék), számukra volt kitalálva ez az egész paragrafus. És ide tartoztak még az Állami Tervezőiroda mérnökei, ha nem értettek egyet a politikusokkal.




 

Ő az - a híres sztahanovista Vászja Tyimosenko.


58. § (5)


Ötödik bekezdés : egy idegen állam segítése abban, hogy hadat üzenjen a Szovjetuniónak. Elszalasztott  lehetőség : kiterjeszteni ezt a bekezdést Sztálinra és az ő diplomáciai és katonai környezetére az 1940-41-es években. Az ő vakságuk és esztelenségük vezetett ehhez. Ki ha nem ők taszították Oroszországot megalázó vereségbe, melyet össze sem lehet hasonlítani a cári Oroszország 1904 és 1915 közti vereségeivel. Olyan vereségekbe, amilyeneket Oroszország nem látott a XIII. sz. óta.

58. § (6)

Hatodik bekezdés : kémkedés.
Ha összeszámoljuk, hogy hány embert ítéltek el kémkedés vádjával, akkor kiderülne, hogy a sztálini időben jóformán senki nem dolgozott, nem művelt földet, nem termelt,  mindenki kémkedésből élt....A kémkedés fogalma olyan egyszerű volt mindenkinek : bűnözőnek, ügyvédnek, újságárusnak az egész közvéleménynek.
Sztálin köztudottan "kémmániás"  volt, ezzel mindent le lehetett egyszerűsíteni, minden eljárást titkosítani, zártajtós tárgyalásokat elrendelni, belépőrendszert alkalmazni bárhol, nyaralókat elkeríteni a külvilágtól. A nép nem tudott betekinteni a "kémesdi" páncélvértje mögé, nem láthatott rá a bürokrácia kisded játékaira, cselszövésekre, összeeskűvésekre, semmittevésére, hibáira és szórakozására.
De elítélhettek már csupán a "kémkedés gyanúja" alapján is, vagy akár "be nem bizonyított kémkedésért" is, vagy "kapcsolatokért, amelyek esetleg kémkedéshez vezetnek" pl.ha az ön feleségének a barátnője ugyanannál a varrónőnél ( aki mellesleg NKVD besúgó ) varrt ruhát, ahol a külföldi diplomata felesége...
A titkosszolgálat (NKVD) csápjai, így bármikor bárkit, bárhol utolérhettek.



Félholtra verve, levetkőztetve a "hidegcellába" kísértek, a nyitott ablakon befújt a hó.
Kint aznap mínusz 54 fokot mértek.



58. § (7)


Hetedik bekezdés: az ipar aláásása, közlekedés, kereskedelem, pénzforgalom és szövetkezetek tevékenységének aláásása.
Ezt a bekezdést a 30-as években szélesen alkalmazták és a "kártékonyság" bélyeggel egyszerűsítettek le.
A fent felsorolt dolgot természetesen nap mint nap "aláásódtak" - de ki tehetett erről? Évszázadokig az ember épített, alkotott. De semmilyen "kártékonyságról", "aláásásról" soha nem hallott senki a honfoglalástól, az első államalapítástól kezdve. És most, íme mikor minden a népé lett - százezrek, a nemzet legjobb fiai megmagyarázhatatlan módon kártékonykodni kezdtek. (A mezőgazdaságban, külön ilyen nem szerepelt, mert nem tudták ésszerűen elmagyarázni, miért nőnek be a mezők gazzal, csökken a termelés, törnek el a gépek, de azért nyelvi értelem szerint alkalmazták.)

Még azokat sem engedték haza meghalni, akik nyilvánvalóan haldokoltak, akiknek a látványa által sejthető volt, hogy mit tesz a "javító-munka" láger. Egy kislány alig lépett ki a gyermekkorból, ahogy feküdt, állandóan vízcseppek gurultak testéről a padlóra.


58. § (8)


Nyolcadik bekezdés - terror (de nem az a terror, amelyet "megalapozott és törvényesített" a szovjet BTK.) A terrort nagyon szélesen értelmezték: nem az számított terrornak, ha pld. valaki bombát rakott állami hivatalnok kocsijába, de ha szétverte haragosa pofáját, ha az párttag volt, KISZ-es, vagy rendőr, ez már terrorizmusnak minősült.
Egy politikai aktivista meggyilkolását súlyosabban bírálták el, mint egy civil egyszerű ember meggyilkolását pld. (ez volt az indiai Hammurabi kódexében, i.e. XVIII. században).
Ha a férj megölte felesége szeretőjét, és az nem volt párttag, ez a férfi számára tiszta szerencse volt, nem bírálták el politikailag, sima fegyházat kaphatott, száműzetés nélkül.
De ha párttag volt - a férj a nép ellenségévé vált § 58-8. Még egy széles alkalmazási fogalommá vált 8. bekezdés: a 19 § által "előkészülés" és "előkészülési szándék" a bűncselekmény elkövetésére. Ha sörözőben, ittas társaságban megfenyegettél egy aktivistát, vagy ha egy piaci kofa mondott a sokat alkudozónak pár kellemetlen szót - ez már terrorista szándéknak minősült.
(Ez nagyzolásnak, túlkapásnak tűnik, de higgyék el, ezt nem mi találtuk ki, - mi ültünk ilyen emberekkel.)





Legnagyobb meglepetésemre, meghagytak nővérként dolgozni a láger központi kórházában. Rengeteg munka volt éjjel, nappal. Mindenki megtett mindent, nem sajnálta sem erejét, sem idejét.




58. § (9)


Kilencedik bekezdés - rombolás vagy sérülés okozása... robbantás, vagy gyújtogatás által (ellenforradalmi szándékokkal vezérelve), rövidítve: diverzió.
Az "ellenforradalmi szándékot" általában kreáltak (a nyomozó döntötte el, mi játszódott le az elkövető tudatában.
Minden emberi hibás cselekedet, mulasztás rossz döntés a munka végzésében, termelésben - nem volt megbocsátható, diverziónak minősült.






A szifiliszeseknek félkörben állva, nadrágjukat letolva kellett mutatni a gennyel átázott kötéseiket.


58. § (10)

De az 58. § semmilyen bekezdése sem volt olyan szélesen és forrón értelmezve a forradalmi lelkiismeret szempontjából, mint a tízedik.
Egy így hangzott: "Propaganda vagy agitáció, amely felhívást tartalmaz magában a szovjet hatalom megdöntésére, aláásására, gyöngítésére... ezzel egyenlő ilyesfajta irodalom terjesztése, előállítása, vagy tárolása."
A büntetésnek békeidőben csak az alsó határa volt megszabva, a felsőt nem korlátozták!
Ez volt a hatalmas Állam félelme az alattvalói szavaitól, gondolataitól.
Ennek a bekezdésnek szélesebb értelmezései: - "agitáció, mely felhívást tartalmaz",- lehetett pld. egy baráti vagy házastársi beszélgetés szemtől szembe, vagy egy magánlevél, vagy egy személyi tanács. "Aláásásának vagy gyöngítésének" minősült bármely gondolat mely nem egyezett, vagy nem emelkedett a mindenkori pártújság ideológiai szintjével. Mert minden gyöngít, ami nem erősít. Mert mindent aláás, ami nem teljesen egyezik.

..."És az, aki ma nem velünk énekel, - az ellenünk van!"  (Majakovszkij)
- az "irodalmi termékek elkészítése" alatt bármilyen, akár egy példányban is megírt levelet, írást, intim naplót is érthettek. Szélesebben így értelmezhető: vajon milyen gondolatot, elképzelést, amely elhangzott vagy leíratott nem ölelt magába a Tízedik Bekezdés?



Egyszer a mi észt orvosainkat láz fogta el: a felvételire egy nehézsúlyú észt birkózó érkezett, aki aranyérmes volt az 1936-os Berlini Olimpián és világhírt szerzett Észtországnak. Soha nem gondoltam, hogy ebből a "csontkollekcióból" valaha is ember lesz. Miután meggyógyult, meghagyták fűtőnek a kórházban. Nevetve cipelt egy akkora szenesládát, amit négyen is alig bírtak.



58. § (11)


 


A tizenegyedik bekezdés sajátos volt: nem volt önállót hatalma és csak súlyosbító kiegészítője volt a többinek, ha valamilyen cselekmény szervezetten készült, vagy az elkövetők szervezetet hoztak létre. A valóságban ehhez nem is kellett semmilyen tényleges szervezkedés. Ha pld. mi ketten a barátommal titokban eszmét cseréltünk, - mi már szervezett bűnözők lehettünk!


A hullaház a láger "legvendégszeretőbb" részlege. Az ajtók itt mindig mindenki számára tárva-nyitva voltak. Éjjel és nappal, télen és nyáron. Amikor ide helyeztek dolgozni, sokszor egyedül kellett a halottakat cipelnem. A "hunytszeműek" annyira könnyűek voltak, hogy nagyon egyszerű dolgom volt.



58. § (12)

A tizenkettedik bekezdés leginkább az állampolgárok lelkiismeretét érintette: ez a fentebb felsorolt cselekmények nem bejelentéséről szólt.
Ez is a legfelsőbb megtorlást, büntetést vonta maga után, ugyan olyan szélesen értelmezték, hogy azt nem is szükséges magyarázni. Ha tudtad és nem jelentetted - ugyanaz, mintha te követted volna el.

58. § (13)

A tizenharmadik bekezdés a "cári biztonsági szervekben való szolgálatról" szólt. (Egy ugyanolyan szervnél való szolgálat, csak már későbbi időpontban viszont már hazafiasságnak számított).
Minden alap megvan arra, hogy pld. Sztálint is el lehetett volna ítélni az 58. § (2) bekezdése alapján. Nem minden iratok élték túl 1918 februárját és lettek nyilvánosak.
Néhány forradalmár a forradalom első napjaiban sürgősen fölgyújtotta a cári rendőri archívumokat. Vagyon miért volt erre szükség a győzelem első pillanataiban?




Egyszer egyetlen sírba kellett temetnem 250 halottat.
- Bocsássatok meg testvéreim! Csak véletlen, hogy én nem vagyok köztetek.



 
58. §  (14)
A tizennegyedik bekezdés megtorolt bármilyen, "bizonyos kötelezettségek mulasztását, vagy ezeknek felületes végrehajtását" - ugyanúgy, akár kivégzéssel is büntetendő volt. Ezt úgy értelmezték, hogy "szabotázs", vagy "gazdasági ellenforradalom". De a szándékosságot az emberi mulasztástól csak a nyomozó jóindulata tudta elválasztani a forradalmi lelkiismeretére hivatkozva. Ezt a bekezdést a parasztokkal szemben alkalmazták, akik nem adták le az államnak a terményüket, kolhoztagokkal szemben, akiknek nem volt elég igazolt munkanapjuk, a lágerekben azokkal szemben, akik nem teljesítették a termelési normát. És a köztörvényesek kapták a háború után szökésért, de nem azért mert szabadságra vágyott, hanem, mert szökésével aláásta a lágerrendszert.
Ez volt 58. § szerteágazó bekezdéseiből az utolsó, abból a paragrafusból, amely az egész emberi létezést magába foglalta.



Az elítélt élete állandó mozgás, áthelyezés. Csak a sírban nem bántják, nem zavarják egyik helyről a másikra.



Miután áttekintettük ezt a hatalmas Paragrafust, már nem fogunk semmin csodálkozni. Ahol a törvény,- ott a bűncselekmény. A mai napig nincs tisztában senki a bűncselekmények tényleges méreteivel. Az a kevéske információ, amely átszivárgott a szögesdrótokon, archívumok bélyegzőin, irodák falain, nagyon soványka ahhoz, hogy magunk elé képzeljük az Állami Lágerigazgatóság (GULÁG) erejét, hatalmát, óramű pontosságú működését. Ebből a gépezetből nem volt visszaút. Ha az ember belekerült, a saját életével már nem rendelkezett többé. Ha valakit ártatlanul elítéltek, hiába bízott benne, hogy valahol foglalkoznak az ügyével, tisztázzák, kiengedik, hogy a "hazaárulás" vagy "ellenforradalmi propaganda" csak tévedés.
A "Gulág" gépezet pontosan működött.
Ha ártatlan voltál, itt akkor is bűnössé lettél, legfeljebb később kreáltak számodra bűnöket.

A GULÁG "Földrajza"

Hogy összeszámoljuk az összes lágert, több hely kell hozzá, mint ami egy iskolai földrajztankönyvben szerepel. A lágerek számát a mai napig nem tudták pontosan meghatározni.
Elképesztő, de lágerek tucatjainak nemhogy a földrajzi fellelhetőségéről, de még a létezéséről a mai napig sem tud senki. Nagyon kevés a publikus adat, ami alapján csak feltételes képet lehet kapni a lágerek elhelyezkedéséről. Még nehezebb feladat egy-egy láger konkrét rendeltetését meghatározni. Szinte lehetetlen hiteles információt gyűjteni, mert az iratok nagy részét egyszerűen megsemmisítették, élő tanú meg egyre kevesebb és kevesebb marad. De azért egy-két morzsácskát össze lehet kaparni...

Itt álltunk - tizenegy meztelen, ázott nő - mezítláb, kőlapokon, fűtetlen helyiségben. Egy őr volt velünk, ő is nagyon fázott. Öt órán át álltunk ruhára várva. Egymáshoz bújtunk szorosan, és akik kívül álltak, befelé nyomultak, az állandó mozgásnak köszönhetően nem fagytunk meg.






Krasznojarszk közelében, Zlobinóban volt a híres "rabszolgapiac". A környék bányaigazgatói, érckitermelő és gyáruk vezetői itt szerezték be maguknak a szakképzett munkaerőt. Itt, Zlobinóban cement és téglarakodáson dolgoztam.


 Szinte pihenésnek számított amikor 70 kg-os liszteszsákokat kellett rakodni, de rakodtunk még 100 kg-os cukros és borsós zsákokat, hordókat, melyek sózott hallal voltak tele.








Még itteni viszonylatban is hatalmas hidegek voltak, szeles helyen akár -74 oC is volt. A fagytól tönkrement sínszakaszokat cserélni kellett, még ilyen hidegben dolgoztunk.





 Végre, tizenkét év börtön mögöttem van. Szabad vagyok. De lehet e ezt "szabadságnak" nevezni? Nem zárkában voltam már, hanem csak rövidpórázon. Norilszkot nem hagyhattam el, és havonta kétszer meg kellett jelenni a városparancsnoknál.
Hátra volt még hét év kényszermunka a bányában.








Anyám! Megtettem, amire kértél... És a kereszteden megesküszöm, hogy ami itt le van írva, az mind igaz.


Az igazság örök, de néha ez az igazság szörnyű.
Lehet, hogy jobb lenne ezt az igazságot
kitörölni az emlékezetünkből?
De akkor mi marad?
A hazugság, csakis a hazugság!