Cseh Tamás

Első nap ,félelemmel vegyes izgalommal ment a Debreceni Kereskedelmi Középiskolába két fiatal lányka .Padtársnak választották egymást és ebből a találkozásból életre szóló ,szeretetteljes,önzetlen barátság született. 1927-et írtak akkor.

Tamás Édesanyja és az én Édesanyám volt a két kislány.

Érettségi után meigérték egymásnak,hogy a második gyermekük keresztgyerek lesz . Így lettem én Tamás édesanyjának keresztgyermeke,pár évvel később Tamás, Édesanyámék keresztfia. Így lettünk mi kereszttestvérek.

Tamásék Tordason,majd Budapesten éltek.

Mi, Édesapám intézősége ( Nagyváradi Káptalan intézője volt) miatt vagy 8 helyen laktunk,mindig költöznünk kellett.
Mi gyerekek a változatosságot láttuk csak,fájlaltuk otthagyni új és új iskolatársainkat ,kialakulóban lévő barátságainkat. A különböző megyéket járva szókincsünk sokat gazdagodott.

Nyaranta Tamás és unokatestvéreink nálunk nyaraltak a végtelen türelmű és szeretetű Édesanyánknál és Édesapánknál, az új és újabb tanyákon,falukban. ( Kérdezte is Tamás mint kisfiú : Jó helyre költöztetek?) Én viszont Tamáséknál nyaraltam. Drága kersztanyáméknál ,aki nekem is a legjobb barátom lett a későbbiekben. Vidám nyaraink voltak.
Erdőket,mezőket jártunk, jó játékokat eszeltünk ki.
Felnőtt korunkban jó barátok,jó testvérek lettünk.
Nagyon jó keresztszülő jutott mindkettőnknek!
Tamás útját , sikereit figyelemmel kísértük.

Betegségéről döbbenten értesültünk. Hősiesen küzdötte végig,türelemmel és reménykedve. Látogatásainkkor tőle kaptunk energiát,magunkkal hoztuk derűjét, hősiességét. (Törőcsik Mari szavaival jan.22-én): „Tamás azok közé tartozik akit halálunkig a szívünkben hordunk.”
Ha még jobban megakarjátok Őt ismerni
hallgassátok Tamás és Berményi dalait.
(Kedvenceim a sok közül: Csönded vagyok,Jobbik részem,Kamasz, Légy ma gyerek, Filmzene, Megyek az utcán) Olvassátok el : Cseh Tamás Bérces László beszélgető könyvét ( ez a könyv címe) , a betegsége alatt készült, még jobban megismeritek Tamást.

2010 ,január 22-én ,a Kultúra napján volt Cseh Tamás emléknapja a Bárka színházban. Sok kedves baráttól hangzottak el szebbnél szebb dalok. Kedves megemlékező szavak. Este 7 –től negyed 1-ig tartott. Az idő észrevétlenül szaladt el.

Befejezésképpen Tamás szavait hallottuk:” Az élet csoda. Minden távozó idős ember tudja ezt. Akármilyen nehéz élete volt is valakinek,ha belül nem csordul túl a méreg és a gonoszság,akkor tudnia kell,az élet maga a csoda.
Lüktető bizsergés,ami a bogarakban,a fákban,bennünk ott motoz,és akárhogy csúsztunk, másztunk,bukdácsoltunk,ezt kell,hogy érezzük. Káprázat. Igen káprázat. Nem tudhatom persze,hogy akit a balsors egész életében üldöz,az így köszön-e el,de én igen.
Kalapot emelek az élet előtt,és odaát elhencegek vele. És ha azok ott olyan lények,hogy van módjuk élni,hát én rábeszélem őket,próbálják meg, megéri.
Nemcsak saját sorsomra gondolok,hanem mindannyiunkéra. Ahogy tápászkodtunk,együtt mozdultunk,özönlöttünk, bele a háborúba,és ki onnét,fogcsikorgatva elkezdtünk és újrakezdtünk,és eufóriában nyargaltunk,és belegázoltunk most a pénzbe,és ahogy a nyáj most elveszetten csörömpöl,térdig jár a pénztengerben,és hiába,még mindig szép,még így is szép. Káprázat az élet öregem.”

Makrainé Báldy Judit (matematika - fizika tanár)