Minden megtér a kezdeteihez

"Minden megtér a kezdeteihez", mondja a bibliai szöveg - s mi, akik 1956-ban búcsút mondtunk Magyarországnak, nem hittük, hogy a bibliai igazságot saját életünkkel kell majd igazolni. A "megtérésnek" különféle formái is lettek - erre sem gondoltunk: egyesek már sohasem térnek vissza, mások "visszatértek" - s rájöttek, hogy "nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni", s így vagy úgy csalódtak, ismét mások csak lélekben térnek vissza.

Viszont, akik még itt vagyunk, szeretnénk ezt a blog által nyújtott alkalmat megragadni, hogy elmondjuk egymásnak, hogy mi történt velünk - mit csináltunk, milyen óceánokon gázoltunk át, milyen poklokat és mennyországokat jártunk meg. Háry Jánoskodás? Lehet - de inkább - annak az igazolása, hogy a "vér nem válik vízzé", hogy aki az Eötvös utcában született, vagy a Piac utcán járt évekig, s onnan fordult le a Zenedébe, a hegedűórákra Z. Csanak Máriához, avagy a Refiben volt diák nyolc évig, s a Náci bácsi vallásóráin a "kínai negyedbe" ültették, mert az "Egyháztan" könyvének a címlapját gondos firkálással átköltötte "Fegyháztan"-ra - annak el kell még egyszer Debrecenbe jönni, hogy meglássa a Kollégiumot, a Nagytemplomot, s elmondhassa még egyszer: " Nagyerdő és Egyetem, Ez a város Debrecen".

Itt nem csak a fizikai városra gondolunk - hanem inkább a "mennyei Debrecenre" (mint ahogy régebben beszéltek a "Mennyei Jeruzsálemről") - fiatalságunk, eszméink, szerelmeink, csalódásaink mennyei mására. Ezért kérünk mindenkit - akár debreceni, akár ajkai, keszthelyi, vagy budapesti - de lehet Los Angeles-i, vagy leveretti is - írjatok, küldjetek képeket, rajzoljatok, énekeljetek (a You Tube-on például), vagy mondjátok el, hogy mi történt az életetekkel, mit csináltatok, mi hozott nektek örömet, milyen bánat sújtott le rátok, mire vagytok büszkék, és mit reméltek. Minek? Hogy behozzuk azt az 50, vagy még több évet, mióta nem láttuk egymást, nem hallottuk egymás szavát, nem élveztük együtt az életet.