Már öregek vagyunk, és elgondolkodtunk azon, hogy fiatal korunkban hol tudtunk találkozni egymással. Mi volt a kedvenc helyünk. Hova szerettünk menni iskola után. Mit adott nekünk a Város, mit kínált nekünk a Város, hogy jól érezzük magunkat. Ez a háború utáni években volt. Még romok is voltak néhol. Zsebünk, a gyomrunk üres volt, de ahol mindig jól éreztük magunkat, és mindig találtunk barátokat, és ahol mindig elfelejtettük bajainkat, vagy ahol éppen meg tudtuk beszélni a problémáinkat, az a Piac utca volt.
A Piac utca olyan volt, mit egy óriási klub. És megvolt az állandó közönsége, akik fenn szoktak lenni bizonyos időpontban. Más iskolák diákjai is ismerősünkké lettek. Volt, akiket ismeretlenül is utáltunk, a nagyképű keristákat. Akik összetartoztak, azok megtalálták egymást. Erre pompás füttyjelünk volt, a "Ha bemegyek a csárdába magamat mulatni" kezdősora. Akkoriban még csend volt nagyjából a Piac utcán, elzúgott egy-egy villamos, vagy egy konflis, és a füttyszó messze hallott. Ha valaki végigfütyülte a Piac utcát, a végére 15-20-an is összejöhettünk, akik ehhez a füttyhöz tartoztunk, és mindent megbeszéltünk. Csúfolódtunk, és nevettünk. Nehogy azt higgye valaki, hogy az utca gyerekei voltunk, ezek csak a lógás pillanatai voltak. Az iskolánkon kívül különböző helyeken töltöttük a délutánt. Voltak, akik a KIE-be jártak bibliaórára, táncot, éneket tanulni a Magyar-Román Társaságba, vagy énekelni a Csenki kórusba, Zenedébe, tánciskolába a Schaffékhoz, de a klub a Piac utca volt.
A Piac utca nem a szerelmesek találkahelye volt, arra ott volt a Déri tér, csöndes, és sötét.
Aki úgy érzi, hogy sétált valaha a konflisos, csengetős sárga villamosos Piac utcán, ismerte a Művész urat, az Öreg Kossuthot, Jóskát és a fehér ruhás Menyasszonyt, és jelentett neki valamit a Piac utca, írjon nekünk. Írja meg, hova vezetett innen az útja.
A fiatalok pedig írják meg nekünk, hogy nekik hol van most a Piac utcájuk, hol tudnak összejönni, kik az ő különceik. Hol szövődnek barátságok manapság, kíváncsiak vagyunk, és talán valaki más is kíváncsi rá, hogy hol találhat barátokra.
A Piac utca nem a szerelmesek találkahelye volt, arra ott volt a Déri tér, csöndes, és sötét.
Aki úgy érzi, hogy sétált valaha a konflisos, csengetős sárga villamosos Piac utcán, ismerte a Művész urat, az Öreg Kossuthot, Jóskát és a fehér ruhás Menyasszonyt, és jelentett neki valamit a Piac utca, írjon nekünk. Írja meg, hova vezetett innen az útja.
A fiatalok pedig írják meg nekünk, hogy nekik hol van most a Piac utcájuk, hol tudnak összejönni, kik az ő különceik. Hol szövődnek barátságok manapság, kíváncsiak vagyunk, és talán valaki más is kíváncsi rá, hogy hol találhat barátokra.
Beindultunk, hála Alahnak
VálaszTörlés